A húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, amely Jézus feltámadásának örömét hirdeti. Ebben a cikkben olyan húsvéti feltámadás verseket gyűjtöttünk össze, amelyek segítenek elmélyülni az ünnep jelentésében. Legyen szó gyerekeknek szóló kedves, könnyen érthető rímekről vagy felnőttek számára írt megható sorokról, ezek a versek mind a reményt, az újjászületést és a szeretetet közvetítik.
Feltámadás versek gyerekeknek
Füle Lajos: Húsvét van
Feltámadott! Feltámadunk
Mi is Őérte s Ővele!
Húsvét van, drága vigaszunk,
Az örök élet ünnepe.
A feltámadás üzenete
Húsvét reggel fénye árad,
elmúlt minden gyász és bánat.
Jézus él, a sír üres,
szeretete végtelen.
Fény tör át a szürkeségen,
reményt hoz a szívek mélyén.
Békét hint és jóságot,
új esélyt és világot.
Higgy a jóban, higgy a létben,
a szeretet örök fénye ég benn!
Feltámadt, hogy megmutassa:
a szívünkben él a csoda!
Húsvéti csoda
Messze fent a kék ég alatt,
egy szép reggel csoda fakadt.
A sírbolt, mely zárva volt,
megnyílt, s a fény beáradt ott.
Jézus él, nincs többé gond,
szeretet szól mindenhol.
Örömünket hirdeti:
feltámadt a Messiás itt!
A fény győzelme
Sötét volt a világ, bánatos és árva,
de húsvét reggelén jött a nagy csodája.
A kő elgördült, a sír üres lett,
Jézus él és új reményt teremtett!
Szívünk örül, dalra kél,
ragyog ránk a napsugár.
A feltámadás üzenet:
Jézus mindig velünk jár!
Örömhír száll szerteszét
Nyílik már a sok virág,
madár zengi dalát.
Hirdeti a szép világ:
Jézus újra itt van már!
Örömhír száll messzire,
vidám szívünk repesve,
hirdeti a szeretet:
Jézus él és vezet!
Füle Lajos: Feltámadott!
Húsvéti reggel
tavaszi kedvvel
zeng a berekben:
Feltámadott!
Egei kéklik,
szelei végig –
zúgják az erdőn:
Feltámadott!
Dongói dongják,
méhei zsongják,
kórusban mondják:
Feltámadott!
Lepkéi írják,
bimbói nyílják,
fűből virítják:
Feltámadott!
Égi madárkák
dalolva szántják
az új barázdát:
Feltámadott!
Tavasz van íme,
hatalmas ige
zuhog a szívre;
Feltámadott!
Feltámadás versek felnőtteknek
Túrmezei Erzsébet: Feltámadt!
Egy édes titkom van nekem.
Fénnyel betölti életem,
mosolyra nyitja számat:
a Megváltó feltámadt!
Nem, nem maradt a sír ölén.
Ujjongok az örömtől én,
hisz nem vagyok már árva.
Nincs többé sírba zárva.
Velem van nappal, éjjelen.
Mindig velem, mindig velem.
Az úton Ő vezérel
oltalmazó kezével.
Virágok, illatozzatok!
Húsvéti, tiszta fény ragyog
elűzve minden árnyat:
a Megváltó feltámadt!
Batízi András: Husvét, avagy Krisztus feltámadása napjára
Örűljk és örvendezz keresztyéneknek gyülekezete
Dicséret úristen tenéked!
Mert az Jézus ki áldozék teéretted,
Dícséret úristen te néked!
Feltámadott, mint megmondta,
Dícséret stb.
Kérjük őtet igaz hitből, tiszta szívvel,
Dícséret stb.
Idvözítő Krisztus atya istennek szent fia,
Engedj nékünk tisztességedre való életet.
Mert téged illet minden tisztesség úristen,
Ki halottaiból feltámadál kegyelmes király.
Hiszünk tégedet szűz Máriának fiának
És nagy halált az zsidóidul szenvedtnek lenni.
Minden bűneinkért szenvedél Krisztus,
Azért néked mindenkoron hálákat adunk.
Tarts meg minket úr Jézus, az igaz hitben.
Reviczky Gyula: Feltámadás
Fakadnak már a virágok,
Kiderül az ég,
És a föld most készül ülni
Drága ünnepét.
Sziveinkben, mint a földön,
Ma öröm legyen,
Feltámadt az istenember
Győzedelmesen!
Akik tanait gyülölték,
Meg nem ölheték.
Nem rejthette sír magába
Égi szellemét.
Mert égből eredt s nem is volt
Születése sem…
Feltámadt az istenember
Győzedelmesen!
Kettős ünneplés azóta
Minden kikelet!
A mennyországé s a földé…
Ünnepeljetek!
Adjatok hálát, hogy ismét
Új világ terem,
S feltámadt az istenember
Győzedelmesen!
Aki tudja, mint töré fel
Sírját a dicső;
Aki látja, hogy a földön
Minden újra nő;
Gondoljon feltámadásra,
Mely örök leszen…
Feltámadt az istenember
Győzedelmesen!
Adjatok hálát s virágot,
Tömjént hozzatok.
Hallelujah! hallelujah!
Zengje ajkatok.
Mert feltámadtok ti is még
Valamennyien,
Mint az istenember egykor:
Győzedelmesen.
Juhász Gyula: Föltámadás után
Negyven napig még a földön maradt
És nézte az elmúló tájakat.
És mondta: Ez Jordán, ez Golgota.
Itt verejték volt és emitt csoda.
És nézte, hogy a játszó gyermekek
Homokba írnak nagy kereszteket.
És nézte, hogy a sírján csöndesen
Megnő a fű és borostyán terem.
Aztán megállt a Tábor tetején.
Oly könnyű volt a szíve, mint a fény.
Mint pelyhet, érezte az életet
És derűsen és némán mennybe ment.
Bódás János: Húsvéti hit
Bármit beszéltek, hitetlen Tamások,
a húsvéti hit győzelmes marad.
– Az Úr feltámadt – vallja millió szív,
s nem roskad össze semmi súly alatt.
Én sem hajlok a hitető beszédre,
nagyképű bölcseknek nem hódolok,
de, – tördelvén a titkok néma zárát, –
csak azt hiszem, mit megtapasztalok,
De mit nem érzek vak, süket kezemmel,
s hová nem ér el káprázó szemem,
Lelkemmel látom azt, melynek ha szárnyal,
nem ér nyomába gyarló értelem.
Én hallom, mit súg virág a virágnak,
bár hangjának fülemben nincs nyoma,
értem a tavasz illatos beszédét,
s érzem Istent, bár nem láttam soha.
S bár győzött a bűn, mikor a Keresztről
lelket mosva hullt alá a vér,
mégis hiszem a Krisztus diadalmát,
s tudom, hogy feltámadt, mert bennem él!
Ő áll mellettem könnyben és mosolyban,
amíg az élet rögeit töröm,
s nyugodtan küzdök, mert tudom, hogy vár majd
egy új élet, s benn mennyei öröm.
E hit vigasztal minden megtiportat,
özvegyet, árvát, sír felé menőt,
gyermeket vesztett zokogó anyákat,
s aki beteg is, ebből nyer erőt.
– Az Úr feltámadt! – vallja millió szív
s nem roskad össze semmi súly alatt…
– Bármit beszéltek, hitetlen Tamások,
a húsvéti hit győzelmes marad!
Fejes Ádám: Feltámadott
Feltámadott! – ezt zengje ajkatok.
Értelmet ad, ha nemcsak angyalok
jó híre jő. Csodálkozó szívek,
kiknek e jel több volt, mint bárkinek
az üres sírt ámulva érik el –
Péter kiált, a szíve énekel.
Feltámadott! – Ezt zengje ajkatok!
Ezt vallom én, nemcsak az angyalok.
Feltámadott! Én hitetlen hitem!
Nehéz öröm elhinni ezt híven.
Ellene mond tudás, tapasztalat,
Nem volt ilyen soha az ég alatt.
De szemtanuk szent bizonysága szól.
Ők sem értik, Tamás felém hajol:
„Figyelj reám, hogy roskadoztam ott!
De Jézus él, sebeket hordozott.”
Feltámadott! Dobogj riadt szívem!
Feltámadott! Én Uram Istenem!
Feltámadott! – Kiáltják századok,
Értelmet ad, hogy nemcsak angyalok
Zengik e hírt: kétkedő emberek,
Csodálkozó de meggyőzött szívek!
Pál is beszél, ötszázat hoz, tanút.
Csodát jelez a damaszkuszi út.
Új életét le nem tagadhatod.
Élő Úr volt, kivel találkozott.
Nem semmi ez, de megnyílt nagy titok,
Hogy Jézus él! Jézus feltámadott!
Feltámadott! Élete győzelem!
Bűn és halál, nincs dolgotok velem!
Az elmúlás az utolsó adó,
Mert ez a test bűnös és rothadó,
De épp mint Ő, majd új életre kel,
Velünk az Úr egyszer még remekel,
Kilépünk majd, s a széttört istenarc
Ragyog… ragyog… Mert győztes volt a harc,
Melyet Urunk érettünk megvívott!
Élsz én Uram! Krisztus feltámadott!
Batizi András: Az Krisztus feltámadásáról
Krisztus feltámada!
Nekünk örömet ada,
Vére reánk árada,
Haszna rajtunk marada.
Nyerj irgalmat közben járó Jézus Krisztus!
Szent atyád előtt!
Krisztus megholt bűnünkért,
Feltámadott éltünkért,
Mi vigasztalásunkért,
Mi igazulásunkért.
Nyerj irgalmat közben járó Jézus Krisztus!
Szent atyád előtt!
Krisztus kínja érdemünk,
Szent halála váltságunk,
Vére ártatlanságunk,
És felkölte vígságunk.
Nyerj irgalmat közben járó Jézus Krisztus!
Szent atyád előtt!
Ez az isten báránya,
Váltságunknak aranya,
Halálunknak halála,
Az kígyónak rontója.
Nyerj irgalmat közben járó Jézus Krisztus!
Szent atyád előtt!
Az ő feltámadása
Lőn pokolnak romlása,
Az ő örömmondása,
Lelkünknek vidulása,
Nyerj irgalmat közben járó Jézus Krisztus!
Szent atyád előtt!
Ez lőn az örömmondás,
És az megvigasztalás,
Hogy az egy feltámadás
Lőn az megbódogulás,
Nyerj irgalmat közben járó Jézus Krisztus!
Szent atyád előtt!
Ő megmente bűnünktől,
Az törvénnek átkától,
Istennek haragjától,
Az ördögtől, pokoltól,
Nyerj irgalmat közben járó Jézus Krisztus!
Szent atyád előtt!
Azért mi es bűnünkből
Feltámadunk vétkünkből,
Ez világi kínunkból,
És mi nagy halálunkból.
Nyerj irgalmat közben járó Jézus Krisztus!
Szent atyád előtt!
Közben járó Krisztusunk,
Atyaisten szent fia!
Kérjed te szent atyádot
Hogy idvözítsen minket,
Nyerj irgalmat közben járó Jézus Krisztus!
Szent atyád előtt!
Ernst Lange: Békesség nektek
Krisztus feltámadt!
Valóban feltámadt!
– hirdetik a sírnál járt asszonyok.
De a tanítványok hitetlenül
bezárkóznak.
Zárt ajtók mögött idézgetik
emlékeiket, csalódásaikat.
Vádolják Istent,
nem csalta-e meg
saját magát és barátait?
Nem tette-e őket nevetségessé
mindenki előtt?
Vádolják a népet:
hogyan ujjongott feléje,
elfogadta segítségét,
hallgatta igéit,
aztán halálra ítélte.
Vádolják önmagukat:
Nem hagyták-e el Őt
gyáván a bajban?!
Zárt ajtók mögött
szállnak perbe Istennel,
a világgal, önmagukkal.
De Jézus behatol a zárt ajtón át
bezárt szívükbe.
S ahogyan egykor a hullámoknak
csendet parancsolt,
kinyújtja kezét a panaszok és önvád
vigasztalan háborgása fölé:
Békesség néktek!
Feltámadott,
a Te békeköszöntésed
több, mint köszöntés!
Győzelmed az és aratásod!
Azért lettél testté,
hogy békét szerezz.
Azért éltél, tanítottál,
szerettél és szenvedtél.
Azért szálltál le
a Halál mélységébe.
Megszerezted a békességet.
És most hozod a békességet.
Te vagy a békesség!
Megbékéltetted az embert
Istennel és önönmagával,
hogy mint megbékélt, legyen
embertársai testvére, barátja.
Feltámadott!
Rejts el békességedbe
minket, barátainkat, ellenségeinket –
embereket és állatokat –
korokat és tereket –
most és mindörökre!
Nézd meg ezeket is:
.
